Arra gondoltam, hogy a 3. rész kiegészítéséül beszélgessünk kicsit a pentaton skálákról. A pentaton? szó szerint öt hangot jelent, és egy olyan stabil szerkezet, amely az egész világon elterjedt. Nézzünk is egy példát. A „Hej Dunáról fúj a szél”, vagy a „Kelj fel juhász, ne aludj már” dalok is pentaton skálán alapulnak.
Az előző fejezetben beszéltünk róla, hogy ahol akkordot tudok fogni, ott tudok játszani hangsorokat is. Vegyük alapul a G-t. Azért a G-t, mert pont ezzel az öt fogással tudok játszani öt LÁ pentaton skálát is és pont végig tudok vele menni a gitár nyakán.
Nagyon sok rock gitáros életműve áll ennyiből. Egy LÁ pentaton skálából, amit viszont nagyon ügyesen használ.
Nézzük meg, csak példákat kiragadva, hogy mit tudunk ezzel csinálni. Például csoportosíthatjuk Őket hármasával, négyesével, ötösével, stb.. Aztán össze tudok fogni szomszédos húrokat. Ettől mindjárt eszembe is jut a Smoke ont he water szám. Vagy másképp is lehet, például, hogy terceket fogok össze. Továbblépek: szextet. Még millió dolgot tudok csinálni, például kibontom és kötéseket használok.
Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg a Youtube megosztón Scott Hendersonnak A pentaton skálák titka című videót, ahol fantasztikusan okos dolgokat mond.
Ő ugyanis kicsit már továbbfejlesztette ezt a dolgot: H alapra veszi a második ujjrendet, ami nagyon jól hangzik, majd rájátssza a cisz pentaton skálát ugyanezzel az ujjrenddel, sőt a fisz is.
Kiderül, hogy ha H alapra veszem egy nagy szekunddal feljebb csúsztatom és ugyanazt az ujjrendet használom, az nagyon szépen szól, kicsit izgalmasan. Már nem olyan mint az előbb volt. Ez azért lehetséges, mert mind a H, mind a cisz, mind a fisz egy E-dúr skála hangkészletéből állnak. Így, bár látszólag három különböző hangrendben vagyok, mégis egy adott H-dúrra is rájátszhatom ezeket a pentatonokat.